Quantcast
Channel: A leendő szociális munkás naplója
Viewing all articles
Browse latest Browse all 30

Napjainkban...

0
0

Lappang. Nem vagy tudatában állandóan, nem jön szembe veled az utcán, nem folyik a vízcsapból, csak a bőrödön érzed. Ahogy a koraőszi szél fel-felerősödve libabőrt okoz a karodon. Vagy ahogy a nyári forróságban megkap a nap, és enyhén piros az égéstől, nem fáj, nem jelentős, de folyamatosan érzed. Ahogy a nátha bújkál benned, orrot fújsz időnként, tüsszögsz, de nem vagy még beteg, reméled, hogy nem is leszel, talán még visszafordítható (de tudod, hogy nem, mert ilyenkor mindig megbetegszel, hiába a C-vitaminkúra, a mézes tea, az imádság...) Lappang. Nem rettegsz még, csak óvatos vagy. Körülnézel, mielőtt szólnál, megválogatod a barátaidat, hallgatsz a munkahelyeden, és azt mondod, "én nem poltizálok" vagy azt, hogy "nem értek én ehhez", holott már szorongatja a grabancodat, nem enged el, itt van, lappang. Csak sejted, mi következhet. Költöztették már gettókba cigány és zsidó honfitársaidat. Kerültek kényszermunka-táborba gondolkodók, rendszerellenesek, akik nem tudtak, nem akartak behódolni a kommunizmus eszméinek. Még a szüleid, nagyszüleid emlékeznek '56-ra, amikor honfi honfira támadt. Hallottál már népirtásról, polgárháborúról, haltak el nemzetek, volt rabszolgaság is. Hogy mi következik most, nem tudod. De lappang. Itt van már. A bőrödön érzed, amikép a koraőszi szelet vagy a tűző napsugarat a bőrödön, vagy a nátha közeledtét. Keresed a C-vitamint, kutatsz a méztes tea után, még elmondhatod, mi nyomja a lelkedet, de már itt van. Lappang. A bőrödön érzed.


Viewing all articles
Browse latest Browse all 30

Latest Images